Nem látja az első látósort, Áprily Lajos összes versei


Keresni fogsz Az őszi hang Üzenet Hol vár a rév? Jelentés Ámulni még Szarvasok Amerre Dante járt Assisi, jöjj Hol itt a rév? Fényképemre Ravennai strófa Nézz fel!

Az irodalmi karikatúra mint olvasásmód (Karinthy Frigyes: Így írtok ti)

Patak -! Késsel beszélek Csodát! Jöjj, Múzsa Kirándulás Párizs ajándéka Maholnap őszi ködben Hoztalak Nem látja az első látósort diákok Az igazoló könny Ki mondja meg Az elveszett hang Ki hallja hogyan lehet percekig javítani a látást Hitető játék Akarsz-e fényt?

Nikitin és Jurij M. Sokolov sikeresen megfelelt a terepi teszteken. A tesztek eredményei alapján ban úgy döntöttek, hogy gyártanak egy adag Nikitin-Sokolov gépfegyvert szervizvizsgálatokhoz, majd a gépfegyvert a Kovrovi Mechanikai Gyárban gyártják.

Védekezés Mulandóság Vándor Indulj A hegy bibor Ne ejtsetek majd szót ágyam körül Kis fehér felhők Félvers Kolonoszi kép A benyújtott kéz Férfi vagy-e?

A zene fogy Ketten figyelünk A halál rokona Ha megkérdeznéd Június Ad astra!

Áprily Lajos összes versei

Ismayer Az éj kutyái Május virága A rét deres volt, a havasok nagyon lilák s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát s a hervadás vörös varázsa most ráborítja bíborát.

nem látja az első látósort

A rím Hazája álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kisér, kisér.

nem látja az első látósort

S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor.

A mennyországot válsztom I

És mámoros lesz, partot ont, kurjongató, vidám bolond. A mély felé örvénnyel ás, hogy belenézni: kábulás.

A vörös szem elhomályosította a látását

A fényen tündökölve fut nem látja az első látósort fényes tündérvölgybe jut. S tó lesz, virágot úsztató, habnyugtató és tiszta tó. Nem ás, nem ont és nem kering csak ring s a lelkem benne ring. Be régen is volt, úristen, be régen, mikor mosolygó élők voltatok. Vágytam, nem is tudom már, mennyi éve, meghitten járni újra köztetek, harangvirágos, omló föld ölébe olyan nagyon miért siettetek?

nem látja az első látósort

Én messze jártam, szomjazó csavargó, vérhullatásos arra most az út: míg nagy mezőn embert kaszált a sarló, magammal vívtam irtó háborút. Mikor a völgy felett zúgott a gránát s a régi föld rengett alattatok, a borzalmas ötéves éjszakán át, ti, ugy-e, akkor is aludtatok? S míg szenvedő szemem rémségre döbben, itt korhadt rács közt csöndes fű zizeg, s idegtelen, odvas szemgödrötökben letűnt világom képét őrzitek.

nem látja az első látósort

Marasztaló varázsbarlangotokban, szemgödrötök védő mélységiben - anyám emlőjén sem pihenne jobban kisgyermek-arcom is békén pihen. S az esztendő hiába fordul újra, a lombokkal hiába sápadok, ott élek én pirostüzesre gyúlva, ahogy régente annyit láttatok.